Jegyzetek a nemzetiségi szószóló fontosságáról a Parlamentben

2022.02.07.

Paulik Antal: - A választási előkészületekről aránylag részletesen írtam legutóbbi cikkemben. Arról is írtam, hogy néhány kollégám, más nemzetiségi szószóló irigyel minket azért a nyugalomért, amellyel erre a fontos eseményre készülünk. Az utóbbi napokban utánanéztem, hogyan áll a többi nemzetiség a felkészüléssel. A választási iroda honlapján látom, hogy többségük már regisztráltatta országos önkormányzatát jelölőszervezetként és tegnap tudtam meg, hogy a romákon kívül már az összes nemzetiség elfogadta a jelölőlista összeállításáról szóló határozatát.

A Magyar Televízió szlovák adásának szerkesztősége is megkeresett engem, és a választási előkészületekről szóló beszélgetés keretében arról is megkérdeztek, hogy véleményem szerint miért fontos nekünk, szlovákoknak, hogy legyen képviselőnk a magyar parlamentben. Miért jobb nekünk, ha az országgyűlésben jelen van valaki, aki, még ha szavazati jog nélkül is, mégis jelen van a plenáris üléseken és részt vehet a különböző parlamenti bizottságok ülésein, ahol felszólalásaival lehetősége van befolyásolni az előterjesztett törvényjavaslatokról szóló döntési folyamatokat. Úgy gondolom, hogy a kérdés igazán helyénvaló, hiszen két olyan választási időszak áll mögöttünk, amikor az Országos Szlovák Önkormányzat mellett szlovák szószóló is képviseli közös, országos érdekeinket hazánk legfelsőbb választott testületében. Éppen ezért, itt az ideje, hogy elgondolkozzunk azon, hogy kis magyarországi szlovák világunk előrébb jutott-e, vagy származik-e bárminemű előnye ebből a jelenlétből, azaz, a szlovák nemzetiségi szószóló intézményének köszönhetően.

A kisebbségi törvény 1993-as elfogadása és az azt követő első - akkor még - kisebbségi önkormányzati választások után, hosszú évekig szorgalmaztuk nemzetiségi közösségeink érdekképviseletének teljessé tételét, tehát, hogy legyen parlamenti képviseletünk. Ezt az elfogadott kisebbségi törvény azon mondatára hivatkozva tettük, amely szerint a kisebbségeknek - külön törvényi rendelkezés szerint - joguk van parlamenti képviseletre. Hogy a törvények elfogadásakor ne nélkülünk döntsenek rólunk. Sajnos a politika soha nem talált lehetőséget az említett külön törvény elfogadására és kisebbségeinknek soha nem volt elegendő támogatása a parlamenti mandátum megszerzésére az általános szabályozások szerint.

Az új, nemzetiségi törvény elfogadását követően szerényebbek lettünk, és a korábbi tapasztalatok alapján elfogadtuk a parlamenti nemzetiségi képviselet, a parlamenti munkában való együttműködés javasolt modelljét. És véleményem szerint ez a modell, bár nem biztosít nekünk teljesjogú képviseletet szavazójoggal, de lehetőséget nyújt, hogy jelen legyünk a nemzetiségi közösségek életét befolyásoló törvények meghozatalánál. E részvétel nélkül az elmúlt négy évben elfogadott törvények többségénél annak ránk gyakorolt hatásával szemtől szembe már csak utólag, a közlönyben való megjelenését követően találkoznánk. Mindezt abban az időszakban, amikor a törvények többsége egyéni képviselői javaslatként kerül előterjesztésre, a véleményezés rendes folyamata kihagyásával, ezért az előkészítés során nem jut el sem a minisztériumokhoz, sem egyéb országos szervezetekhez, így a mi önkormányzatainkhoz sem. Tehát, ahogy azt a járványhelyzet időszakában is megállapítottuk, különösen fontos, hogy mindig azonnal tudjunk reagálni, ha új törvények születnek. Hogy közösségeink, önkormányzataink, szervezeteink ne felejtődjenek el. Hogy ha szükséges, felkészültek legyünk saját törvényjavaslataink, módosító javaslataink kidolgozására is. Hogy többé soha ne hozzanak döntést rólunk, nélkülünk.

Anton Paulik

Vissza