34/2020

 A nyári szünidő még mindig tart a parlamentben, de az ellenzéki pártok képviselőinek kezdeményezésére az Országgyűlés elnöke, Kövér László rendkívüli plenáris ülésre hívta össze a képviselőket. A kezdeményezők indítványa szerint e előre nem tervezett ülés napirendjén az Európai Unió tagállamai miniszterelnöki találkozója eredményeinek megvitatása kellene, hogy szerepeljen, egyrészt a tagállamok világjárvány utáni gazdasági élete felélénkítésének témájában, másrészt az Unió következő hét évre tervezett költségvetésére vonatkozóan. Mivel azonban a kormánypártok képviselői nem vettek részt az ülésen, a jelenlévőknek még arra sem volt lehetőségük, hogy elfogadják az ülés napirendjét.
Az idő múlásával és az új koronavírus elleni védőintézkedések enyhülésével közösségünk éledezik. Ezt elsősorban abból érzékelem, hogy telefonon és e-mailben is érdeklődnek, mikor lesz újra fogadóórám Békéscsabán vagy Budapesten. Bár egyszer már bejelentettem, hogy júliusban lesz, de a szlovákiai választások, illetve az újonnan megválasztott állami tisztségviselők látogatása keresztezte a terveimet, és a fogadóórákat vissza kellett mondanom. Most már viszont kötelező érvénnyel jelzem, ha az Országos Szlovák Önkormányzat megnyitja az épületét, Budapesten és Békéscsabán is meg kel tartanom szeptembertől a fogadóóráimat.
Egyre több meghívást is kapok, ami szintén nagy örömmel tölt el. Budapesten, a XIII. Kerületi Szlovák Önkormányzat védnöksége alatt két nyughatatlan lelkű újságíró - fotográfus, Kiss Andrea és Fuhl Imre mutatta be kamara-kiállítás keretében a karantén során készített fényképeiket. Ahogy a szervezők elmondták, ők maguk is meglepődtek, hogy rendezvényük ekkora érdeklődést váltott ki, hiszen a látogatók megtöltötték a XIII. kerületi Nemzetiségek Háza üléstermét. Valóban sokan voltunk jelen, mert mindannyiunknak hiányzott a találkozási lehetőség és ez az esemény éppen időben jött, hogy ne őrüljünk meg a kapcsolatok hiányától. A kiállító művészeknek gratulálok, és hiszem, hogy a kiállítás látogatói a rég nem látott ismerősökkel való találkozás jó érzésével távoztak, akikkel normál körülmények között akár hetente találkozhattak.
A csabaiak tavaly megalapították, jobban mondva megújították a múltbeli aratóünnepek régi hagyományát és meghívták az érdeklődőket az első ilyen rendezvényre a Szlovák Kultúra Háza udvarába. Idén, igaz, hogy korlátozott körben, de tervezik a Csabai Aratóünnep második évét is megtartani egy nappal a Szent István-napi nemzeti ünnep előtt. Reméljük, hogy az ő rendezvényük is sikeres lehet és segíteni fogja a szlovák gazdák - gazdálkodók felelevenített hagyományainak ápolását.
Ugyanezen a napon tervezik a Horenka Énekkar tagjai szülőfalumban, Kétsopronyon a falubeliek találkozóját: „Énekeljünk együtt!” címmel. Kívánom nekik, hogy sikerrel járjanak, mivel a közösségünk egyik legelismertebb szlovák együttesének, a Horenkának idén nem sok lehetősége volt művészetüket elénk tárni, sem az országon belül, sem otthonukban. Hiszek benne, hogy ezúttal meg fogják kapni a nekik járó elismerést szülőfalujuk lakóitól.
Szeptember elején, még ha szűk körben is, Vanyarc szlovák lakosai községük újraalapításának 315. évfordulóját tervezik, ahova én magam is elígérkeztem. Úgy gondolom, még ha csak szimbolikusan is, ez az esemény méltó az ünneplésre, mert ha a szlovák elődök nem lettek volna ott több, mint háromszáz évvel ezelőtt, akkor sem a szlovák önkormányzat, sem a szlovák oktatás, sem a szlovák kultúra nem lenne jelen. Remélem, hogy sikerül nekik, és semmi nem akadályozza meg rendezvényüket.
Ha észrevették, hogy a jegyzeteimben általában a saját tevékenységemről szoktam írni, ebben a jegyzetemben azonban a tervezett programjaim szerepelnek túlsúlyban, akkor igazuk van. Sajnos a nyári szünet és a koronavírus kettőse nem teszi lehetővé az olyan aktivitást, mint a tavaly nyári hónapokban. Nos, reméljük, hogy ez hamarosan megváltozik, és mind a parlamentben, mind a közösségünkben zajló eseményekről érdekesebben tudok majd beszámolni.