38/2020

 Nyár vége van. Megkezdődött a tanév, és az életnek vissza kellene térnie a normál kerékvágásba. Hogy ez nem így történt, az még mindig a pandémiával függ össze. Noha az operatív törzs még nem vezette be a tavaszról ismert óvintézkedéseket, a koronavírus-fertőzésre pozitívan tesztelt betegek száma gyorsabban növekszik, mint akkor, ezért fontos, hogy körültekintőek legyünk és zárt térben, illetve tömegközlekedési eszközökön is újra viseljünk maszkot.
Augusztus végén az aránylag szigorú szabályozások mellett, és ezért korlátozott létszámmal, megtartották a magyarországi szlovákok hagyományos országos folklór találkozóját Bánkon. Az érdeklődés a rendezvény iránt nagy volt, a résztvevők örültek a találkozási lehetőségnek és a megszokott magas színvonalú kulturális programnak. Én személyesen jobban örültem volna, ha - szlovák rendezvényről lévén szó - a fellépő csoportok programjában kevesebb magyar dal és tánc szerepelt volna, de a rendezvény így is átütő erejű volt.
Még szeptember első hetében is úgy tűnt számomra, hogy mindenki szeretné behozni azt, ami a karantén idején kimaradt, és ezért elég sok program volt betervezve ezekre a napokra. Nem is tudtam mindenhova eljutni, ahova hívtak, vagy ahova illett volna. Legjobban azt sajnáltam, hogy egyéb kötelezettségeim miatt nem lehettem jelen Ivan Korčok külügyminiszter ezüst plakettjének átadásán barátom, a csabai szlovák iskola tanára, Lászik Mihály részére a magyarországi szlovákság egész életen át tartó szolgálatáért. Ezúton gratulálok neki, remélve, hogy a közeljövőben ezt személyesen is megtehetem.
Ugyanazon a napon részt vettem a sátoraljaújhelyi Magyar-Szlovák Két Tanítási Nyelvű Iskola alapításának 70. évfordulós ünnepségén. Az igazgatónő és munkatársai a szokványostól kissé eltérő módon tervezték meg, két részre osztották a megemlékezést. Az első rész az emléktábla leleplezését tartalmazta azon az épületen, ahol az iskola kezdetben működött, melyben jelenleg a Kazinczy Ferenc Múzeum székhelye található. Az emlékkoszorúk elhelyezése után az épület udvarán egy kamara-fotókiállítást nyitottak meg az iskola életéről, amelyet egy kellemes beszélgetés követett az iskola volt tanulóival és tanáraival. Néhányukkal előzetes videóbeszélgetést forgattak, ami még színesebbé tette a programot. Igazán kellemes találkozó volt, amely bizonyította az intézet fontosságát a szlovák gyerekek és a zempléni szlovákok közösség számára. Gratulálok az iskolának, az összes dolgozójának és a gyerekeknek az érdekes emlékműsorhoz, amelynek második részére október elején kerül sor.
Pilisszentlélek (Huť) egy kicsiny, évtizedek óta Esztergom városához tartozó szlovák település, ahol hosszú évek óta küzdenek a népesség csökkenésével. De a nehézségek ellenére, az állami támogatásnak köszönhetően, a helyi hívők a múlt hét végén templomuk felújítása befejezésének örülhettek. Az ünnepi misén ebből az alkalomból a helyieken kívül jelen volt az egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkár, Soltész Miklós, illetve a választási kerület parlamenti képviselője, Völner Pál is. Az épületet az Esztergomi - Budapesti Főegyházmegye segédpüspöke, Mohos Gábor szentelte fel. Kívánom a szentléleki hívőknek, hogy a felújított templom sokáig szolgálhassa őket a szellemi értékek, köztük a szlovák nyelv katolikus liturgián belüli megőrzésének helyeként.
Vanyarc lakói falujuk újratelepítésének a 315. évfordulóját ünnepelték. Az évfordulóról egy változatos program keretében emlékeztek meg, de a világjárvány miatt ők is csak szűkebb körben. Úgy gondolom, hogy az ilyen fontos évfordulókat a szerencsétlen körülmények ellenére is méltósággal kell megünnepelni, hogy emlékeztessenek falvaink és városaink szlovák kezdeteire, szlovák jellegére.