14/2019
A pedagógusok hiánya a nemzetiségi óvodákban és köznevelési-közoktatási rendszerben egyre nyilvánvalóbb. Ha egy tanár nyugdíjba megy, vagy egyszerűen valamely okból kifolyólag elhagyja addigi munkahelyét, szinte lehetetlen a helyére azonos képzettséggel rendelkező pótlást találni. Ez minden nemzetiséget érint, így minket, szlovákokat is. Éppen ezért, megoldási lehetőségként, az elmúlt évben a nemzetiségi bizottság kezdeményezésére kidolgozásra került egy ösztöndíj rendszer, amely először, vagyis a most folyó tanévtől, a leendő óvónőket segíti. A program keretében minden olyan hallgató, aki nemzetiségi óvónői szakra jelentkezett és be is iratkozott, viszonylag magas összegű ösztöndíjban részesül tanulmányai kezdetétől a végéig. A tervek szerint ezután az ösztöndíj átalakul a kezdő pedagógus támogatásává, amelyet a végzett óvónők további három évig kapják, ha nemzetiségi óvodában helyezkednek el.
Második ütemként, a jövő év januárjától tervezzük az ösztöndíj rendszer kiterjesztését az általános és középiskolai tanárszakos hallgatókra is. Az Országgyűlés Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke éppen azért konzultációra hívta a nemzetiségi pedagógusképző egyetemek és főiskolák képviselőit. Az évenként felvételre kerülő hallgatók számának közelítő becslését követően, a jövő évi költségvetés előkészítése során kell majd biztosítanunk a program kiterjesztéséhez szükséges pénzügyi keretet.
Hasonlóan az elmúlt évekhez, most is a nyár közepére várjuk a jövő évi költségvetés elfogadásának időpontját. Éppen ezért már megkezdődtek az egyeztetések az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökeivel a nemzetiségi terület pénzügyi kereteinek esetleges - megalapozott és reális mértékű - emeléséről. A nemzetiségi bizottság a költségvetés tervezetével kapcsolatos javaslatairól az ő igényeik feldolgozását követően dönt.
Az éppen zajló plenáris ülésen olyan kérdéseket vitatott meg az Országgyűlés, amelyek közvetlenül nincsenek összefüggésben a nemzetiségek jogaival, így a bizottságunk sem volt ebben az időszakban a legaktívabb. Ugyanakkor az ellenőrzési albizottság, amelynek alelnöke vagyok - meghívta ülésére az Állami Számvevőszék képviselőit, hogy tájékoztassanak bennünket az országos nemzetiségi önkormányzatoknál, illetve egyes kiemelt intézményeiknél azok gazdálkodására vonatkozó vizsgálataikról. A mi esetünkben a kiválasztott intézmény a budapesti szlovák iskola volt. Bebizonyosodott, hogy mind a vizsgálatban résztvevők, mind a vizsgáltak oldalán meglehetősen vegyesek a tapasztalatok. Az ÁSZ szakemberei szerint az országos nemzetiségi önkormányzatok gazdálkodása, vélhetően a megvalósult ellenőrzéseknek köszönhetően is - javul, azonban az intézmények gazdálkodásában még sok a tennivaló. Miközben az itt jelentkező gondok a gazdálkodást segítő szakemberek hiányából fakadnak, vagy olyan, a korábbi időszakból örökölt hibák, amelyek akkor keletkeztek, amikor az intézmények fenntartói még nem az országos önkormányzatok voltak.
Az elmúlt héten lehetőségem nyílt arra, hogy az Országos Szlovák Önkormányzat elnökével a tavalyi választások utáni első hivatalos látogatásom keretében felkeressem a Határon Túli Szlovákok Hivatalának elnökét, Ján Varšo urat. Természetesen a különféle programokon már volt lehetőségem Varšo úrral beszélgetni, azonban - ahogyan a fogadóóráimhoz hasonlóan - ebben az esetben is érvényes az, hogy tartalmasabb beszélgetésekhez hosszabblélegzetű találkozásra van szükség. Jobban megfelel, ha egyrészt nincsenek körülöttünk mások, akik szintén szeretnének vele, vagy velem megbeszélni egyes ügyeket, másrészt jobb, ha semmi nem sürget minket, így több témát részletesen is átbeszélhetünk. Számomra hasznos találkozó volt ez.
Ugyanennek a hétnek a végén újra volt lehetőségem Elnök úrral találkozni, amikor a romániai Nagylakon átadták az Ondrej Štefanko Díjat, ahol Magyarországról egy barátom, a pedagógus, történész, a csabai szlovák iskola igazgatóhelyettese, a békéscsabai helyi szlovák önkormányzat elnöke, Lászik Mihály részesült a kitüntetésben. Ezúton is gratulálok neki!