42/2019

 A szüreti időszak ezúttal nem csak egy sor bor tematikájú eseményt jelent számunkra, hanem a választások előtti időszak végét is. Az országos választási listát már ismerjük, és mivel egy listánk van, így az Országos Szlovák Önkormányzat új közgyűlésének leendő tagjait is ismerjük. Ez így jó, már csak a falvakból, városokból és megyékből származó hivatalos eredményhirdetést kell megvárni, és ki lehet dolgozni nemzetiségünk „új ötéves tervét”.
A Parlament továbbra is csendes, bár a nemzetiségi bizottság az elmúlt két hét folyamán már kétszer is összeült. Az oktatási törvény módosító tervezetét készítjük elő, amely ahhoz szükséges, hogy a nemzetiségi tanárok nyelvi pótléka differenciált legyen. A bizottság tervezete szerint a pótlékot - amelyet eddig csak azok a pedagógusok kapták meg, akik kötelező tanóráik legalább felében használták a szlovák nyelvet - gyakorlatilag minden tanár megkaphatná, aki munkája során akár csak minimális mértékben használja nemzetiségi nyelvét. Bár vannak pontatlanságok, maga az irány jó, ilyen lehetőségre van szükség ahhoz, hogy nemzetiségi iskoláinkban meg tudjuk fizetni a nem szlovákot, hanem más tantárgyakat tanító tanárokat is, akik esetlegesen részben használják a szlovák nyelvet is, vagy azokat, akik az iskolán kívüli tevékenység keretében készítik fel az iskola táncegyüttesét vagy énekkarát szlovák néptáncok, népdalok előadására.
Úgy tűnik, hogy a nemzetiségi törvény módosítása is örökzöld témája lesz üléseinknek. Ahogy arról már többször írtam, a bizottságunk mellett létrehozott munkacsoport számolt azzal, hogy most, az őszi ülésszak alatt előterjesztjük módosítási javaslatainkat, amelyek mélyrehatóak és érdemiek kell, hogy legyenek, és - természetesen - mindehhez hozzá szeretnénk tenni azokat a kisebb formátumú javaslatokat is, amelyeket a nemzetiségi önkormányzatok, kormányhivatalok és bizottsági tagok gyűjtöttek össze. Aztán az események megelőztek bennünket az ugyanezen törvény módosítására vonatkozó kormányjavaslat formájában, amelyet rövid időn belül be akarnak nyújtani, hogy mielőbb elfogadásra kerülhessen, és amelyben nem veszik figyelembe a normaszöveg lényeges módosításait. Olyan módosításokat tartalmazna csak, amelyek nem befolyásolják a törvény jelenlegi tartalmát és szerkezetét.
Igaz ugyan, hogy munkacsoportunk eddig még nem terjesztette elő lényegi módosításokra vonatkozó javaslatait. Ezek a nemzetiségi önkormányzatok alapszabályát kellene, hogy szabályozzák a közfeladatok finanszírozási rendszerének, a nemzetiségi önkormányzatok gazdálkodásának keretében, de például olyan kérdéseket is, hogy mi legyen azokkal az intézményekkel, ahol a választások után még nem jött létre új önkormányzat és a régi már nem létezik. Ki lássa el a munkáltató vagy üzemeltető feladatait. Vagy, hogy kaphatnak-e a nemzetiségi önkormányzatok ingatlantulajdont, és ha igen, milyen feltételekkel, kötelező, vagy átvett feladataik ellátására. Ezeket a kérdéseket alaposan meg kell vizsgálni, meghallgatni velük kapcsolatban az összes érdekelt fél álláspontját, majd ezután kialakítani a szöveg végleges változatát.
Tehát a bizottságban most arról folyik a vita, hogy támogassuk-e kikötések nélkül a kormány által előterjesztett módosításokat, előterjesszük-e őket mint a bizottság javaslatát, vagy ne támogassuk azzal, hogy megvárjuk az új önkormányzatok megalakulását és az összes, leglényegibb kérdést is megvitatva terjesszük a javaslatot a parlament elé. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a nemzetiségi törvény kétharmados, tehát felmerül az a kérdés is, hogy egy naptári évben kétszer kerül-e sor módosítására. Tehát nehéz hetek állnak előttünk, valószínűleg a mostani választási időszak eddigi legélesebb párbeszédeivel.