48/2019

 Az ember normál körülmények között nem érzékeli naponta a korát, azt adottságnak tekinti, ami, jobb esetben, nem akadályozza mindennapi feladatainak ellátásában, illetve nem zavarja mindennapi életében. Azonban történnek események, amikor egyszerűen kénytelenek vagyunk átérezni az idő múlásának tempóját. Ilyen érzésem volt az elmúlt szombaton, amikor Békéscsabán emlékeztünk meg a Magyarországi Szlovák Fiatalok Szervezete alapításának 30. évfordulójáról. A Szlovák Kultúra Házában összegyűlt néhány tucatnyi ember, elsősorban az egykori alapítók és a ma aktív fiatalok közül. Mi, idősebbek, az elmúlt időket emlegettük, míg a mai fiatalság saját stílusában szórakozott. És így kell ennek lennie.
Amikor az ezt megelőző héten, Békéscsabán tartottam a fogadónapomat, elgondolkodtam arról, hogy ez az ötletem meghozta-e számomra, és persze a szlovák választók számára azt, amit vártam én, vagy amit ők szerettek volna. Be kell ismernem, hogy a személyes találkozás lehetősége iránti érdeklődés nem érte el azt a mértéket, amit vártam. Akkor azt mondtam magamban, hogy megszüntetem a rendszeres fogadónapokat úgy Budapesten, mint Csabán is. Hiszen enélkül is elég gyakran megfordulok különféle helyeken, különféle rendezvényeken lényegében minden régióban, úgyhogy a személyes találkozás ott is lehetséges. Ráadásul az elmúlt hónapokban havonta többször is utaztam Békés megyébe, mert az ottani önkormányzatok és szervezetek mindig aktívak. Aztán meggondoltam magam. Hiszen éppen most alakultak meg az új önkormányzatok, amelyekbe viszonylag sok új embert választottak meg. És lehet, hogy éppen ők tanúsítanak majd nagyobb érdeklődést a segítségem iránt. Úgyhogy minden marad a régiben, minden hónap első péntekén, Budapesten, az Országos Szlovák Önkormányzat székházában, minden hónap második péntekén pedig Békéscsabán, a Szlovák Kultúra Házában tartok fogadónapot.
Az elmúlt két hétben a Magyarországi nemzetiségek bizottsága kétszer ülésezett. A november 12-i ülésen második körben is megvitatta a szakképzésről szóló törvényt, a november 18-i ülésen pedig több új törvény tervezetével ismerkedhettünk meg, amelyek közül talán a legfontosabb a szakképzési törvény elfogadását követően benyújtásra kerülő egyes törvényi rendelkezések módosításáról szóló tervezet. Mivel ez a javaslat egyebek mellett tartalmazza a nemzetiségi és a köznevelési törvény módosítását is, figyelmesen áttekintettük és a bizottság tagjainak megállapodása alapján a bizottsági véleményt én ismertettem a plenáris ülésen.
És ne felejtsük, a bizottságunknak albizottságai is vannak, így november 13-án az ellenőrzési albizottság tagjai találkoztak, hogy meghallgassák a felsőoktatásért felelős államtitkárt, a felsőoktatási rendszerben éppen folyamatban lévő változásokról. Természetesen, elsősorban a nemzetiségi tanszékek, illetve nemzetiségi oktatóhelyek jövője érdekelt bennünket. Az államtitkár asszony részletes és tartalmas tájékoztatást adott. Beszámolója alapján úgy tűnt, hogy a strukturális változások nem kellene, hogy érintsék a nemzetiségi munkahelyeket, vagy ha igen, az a finanszírozásuk javulását hozhatja, elsősorban a nemzetiségi pedagógus hallgatókat támogató ösztöndíjrendszer bevezetésével összefüggésben. És így függ össze minden mindennel, a nemzetiségi bizottság erőfeszítései a nemzetiségi felsőoktatás finanszírozásával.