40/2019

 A nemzetiségi választások időpontja gyorsan közeledik. Néhány nemzetiség irigyli azt a nyugalmat, amellyel mi készülünk rájuk, vagyis azt, hogy egy országos listánk van. Nehéz nekik elmagyarázni, hogy milyen tapasztalatok vezettek minket, beleértve a jelölő szervezetek vezetőit is arra, hogy megállapodjunk abban, hogy nemzetiségünk számára jobb lesz, ha összefogunk, és közös listát készítünk. És még így is voltak kisebb súrlódások a jelölésekkel kapcsolatban, amelyek nélkül könnyebb lett volna. Most már valóban csak azért van szükségünk a kampányra, hogy olyan új szavazókat találjunk, akik még nem regisztráltak, és hogy a már regisztrált szavazókat szavazásra ösztönözzük.
Az első szeptemberi heteim mindeközben nagyon mozgalmasan teltek. Bár eredetileg azt gondoltam, hogy a fogadóóráimat csak októbertől újítom meg, de mind az Országos Önkormányzatban, mind Békéscsabán, elég sok megvitatnivaló akadt, hogy be kelljen mennem mindkét irodámba.
Ezeknek a találkozóknak mindig van értelme, mert pontosítani lehet az elkövetkező hetek programjait, de ez alkalommal Csabán felkerestek egy olyan településről, ahol a helyi szlovák választások körülményei miatt akartak velem beszélni és kiértékelni a helyi jelöltek jelölése körül kialakult helyzetet.
A választási időszak végén az országos nemzetiségi önkormányzatok elnökei, akik egyben az Országos Nemzetiségi Önkormányzatok Szövetségének tagjai is, találkoztak horvátországi kihelyezett ülésükön, ahova minket, nemzetiségi szószólókat is meghívtak. Az ülésen kiértékelték a szövetség ötéves tevékenységét, meghallgattuk ugyanennek az időszaknak az értékelését az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemzetiségi oktatásért felelős referense és a nemzetiségek jogaiért felelős ombudsmanhelyettes szempontjából is. És mivel az emberi memória szelektíven tárolja az eseményeket, hasznos volt meghallgatni az elmúlt öt év összefoglalóját ezekből a nézőpontokból. Természetesen senki nem emlékezett már közülünk mindenre, ami az oktatás terén ment végbe, mert évente számos változás történik ezen a területen.
Ebben az évben, ahogy erről a Ľudové noviny is tájékoztatott, az erdei iskola új helyen, Jecenyén (Jasenie) kerül megrendezésre iskoláink tanulói számára. Mivel érdekelt, hogy milyen környezetben és milyen program alapján képzik gyermekeinket, múlt héten az erdei iskolát is meglátogattam. Az adottságok lényegében olyanok, mint amilyenek Kisgaramban (Hronec) voltak, tíz évvel ezelőtt. Úgy a szállás, ahogy a természet is az ottani környezetre emlékeztet. Számomra, nem tanárként, érdekes volt a program is, amely alapján a különböző iskolákból érkező gyerekeket úgy foglalkoztatják, hogy azt ők is, és a tanáraik is hasznosnak találják. A programot mindenkinek csak ajánlani tudom, néhány részét, amelyeket a mi iskoláinkban csak ritkán látni, itthon is el tudnám képzelni az itthoni továbbképzés tartalmaként tanáraink szélesebb körében.