Paulik Antal
parlamenti szlovák nemzetiségi szószóló

18/2019

 Ott kezdem, ahol az előző jegyzeteimet abbahagytam. Az óvodapedagógusok hiányánál. Ahogy az a Szarvasi Tanítóképző konferenciáján megmutatkozott, a képzésre jelentkező hallgatók hiánya már több éve érezhető az ottani tanszéken is. A pedagógus karrier presztízsének csökkenése az utóbbi évtizedekben megtette a hatását. Nekünk, szlovákoknak, több mint szomorú, hogy a jelentkezők száma pont a szlovák szakon csökkent a leginkább. Viszont örömmel fogadták az ösztöndíj bevezetését a leendő pedagógusok számára, bár a jelenlévők véleménye szerint az új lehetőség későn jött.
Rendkívül fontosnak tartom lehetőség szerint minél több olyan ember megismerését, akik pozíciójuk és tevékenységük révén hatással vannak nemzetiségünk sorsára, nemzetiségünk és anyaországunk vagy más olyan országok együttműködésére, amelyekben szlovák kisebbség él, ahogy a körülményekét is, amelyek között intézményeink működnek. Éppen ezért törekszem a magyarországi szlovák diplomáciai képviselet tagjaival való személyes kapcsolattartásra, meglátogattam a Határon Túli Szlovákok Hivatalának elnökét, illetve az eddigi utolsó békéscsabai fogadónapomon felkerestem Békéscsaba polgármesterét, Szarvas Pétert.
Ahogy az lenni szokott, tartalmilag ez a találkozó is túlmutatott az udvariassági találkozó keretein, ahol csak névjegykártya csere történik és a konkrét együttműködés lépései időben meghatározatlanul kitolódnak. Mivel a polgármester úr felé két üggyel készültem, ezeket elő is hoztam, és szilárdan hiszem, hogy legalább ahhoz hozzájárultam, hogy hivatalos álláspontot is kialakítson róluk a városi önkormányzat. Az egyik ügyet az első békéscsabai fogadónapjaimmal kapcsolatban már említettem, hogy a városi fenntartású óvodapedagógusai nem kapnak úgynevezett nemzetiségi pótlékot, annak ellenére sem, hogy teljesítik a jogszabályok által előírt feltételeket. Időközben a kérdést átvizsgáltam, és az Emberi Erőforrások Minisztériumában dolgozó kompetens kollégámmal is megvitattam. A polgármester úr nyitott volt, megígérte, hogy a kérdést az Oktatási, Közművelődési és Sport Osztály elé terjeszti, hogy elintézzék, amit ennek az ügynek a lezárása érdekében szükséges.
A másik ügy, amelyet előhoztam, szintén a Békéscsabai Szlovák Gimnázium, Általános Iskola, Óvoda és Kollégium igazgatónőjével való régebbi találkozóra vezethető vissza. Ahogy arról magam is meggyőződhettem, az utca, ahol intézményünk található (Dedinszky Gyula utca), az utóbbi években egyre veszélyesebbé válik. Az utca egyik oldalán a városi kórház található, a másikon pedig két iskolaépület. A miénken kívül itt van a szomszédban a magyar általános iskola is. Ezen kívül autóbusz is jár ebben az utcában, mindkét oldalon van kijelölt megállóhely. És mivel egyre több család hordja az iskolába reggel és délután az oktatás után haza a gyerekeiket autóval, ez az utca túl forgalmas, és a gyerekek az autók, autóbuszok, mentőautók és a kórházból jövő többi autó között szaladgálnak. Legalább, mint részleges megoldást látná Pecsenya Edit igazgatóasszony egy gyalogosátkelő létrehozását. A polgármester úrral folytatott beszélgetés alapján a városi önkormányzat is tud a problémáról, és a megoldást is keresik, amelyről már a múlt szerdán kellett volna dönteni. Lehet, hogy az én beavatkozásom nélkül is megtörtént volna, de fontos, hogy a probléma megoldódjon.
A hét második felében a Húsvétot ünnepeltük, remélem, hogy az összes olvasóm kellemes családi körben töltötte a húsvéti ünnepeket, hogy a lányok és a nők meg lettek locsolva, és hogy a fiúk és a férfiak is a társasági illem kereteit betartva ünnepeltek. Illetve, hogy a szlovák családok megtalálták a módját a húsvéti ünnepekkel kapcsolatos néphagyományaink ápolásának is.
Pont a húsvéti ünnepek napjaiban kellene, hogy elinduljon a személyes honlapom is, a www.paulikantal.hu címen. A tervek szerint az oldal rendszeresen el lesz látva a szlovák nemzetiség életéről és parlamenti szószólójuk munkájáról szóló rövidfilmekkel. Kérem olvasóimat, hogy ezt a weboldalt is kövessék, és reagáljanak a közzétett anyagokra!