36/2019

 Augusztus második felére szinte valamennyi szlovák önkormányzat és szervezet rendezvényekkel készült. Ezek nagyobb részét az augusztus 20-a körüli hosszú hétvégére időzítették, de néhányra az azt megelőző, vagy az azt követő szombaton került sor. Úgyhogy meghívóból rengeteg érkezett. Ezúton is elnézést kérek azoktól, akikhez nem volt lehetőségem elmenni.
Két olyan pilisi településre látogattam el, ahol már régebben jártam, Kesztölcre és Pilisszentlászlóra. Az utóbbi években kevesebbet hallottam az ottani szlovák önkormányzatok tevékenységéről, így arra is kíváncsi voltam, hogyan készülnek ott a választásokra, illetve, hogy hogyan látják az ottani szlovákok közösségük helyzetét. Érdekes beszélgetésekben, és természetesen, érdekes programokban volt részem. Kesztölcön támogattam a SantovSka zenekar koncertjét, amely a Studienka énekkarral közösen lépett fel és figyelemreméltó szlovák-magyar programot állítottak össze, a jelenlévők nagy örömére. Szentlászlón a Falunap és nemzetiségi nap keretében a helyi pávakörön kívül felléptek a környékről érkezett csoportok is. Mindkét faluból a helyi szlovák önkormányzatokra és az októberi választások előkészületeire vonatkozó új információkkal jöttem el.
Az állami ünnep körüli hosszú hétvége alatt Békés megyei programokon vettem részt. Az itteniek programjai többször, gyakrabban jelennek meg a szlovák nemzetiségi sajtóban és - köszönhetően a helyi szlovák önkormányzatok és szervezetek egyes tagjai aktivitásának - például a Facebookon is. Csabaszabadiban és Kétsopronyon a helyi programokon a környék országgyűlési képviselőjével, Herczeg Tamással együtt vettünk részt, ami megerősítette bennem a települések jó hírnevét, mert a képviselő úr érdeklődése is vélhetően annak szól, hogy ezekről a közösségekről többször olvashat, vagy hallhat munkája során.
Tótkomlóson idén emlékeznek meg a görög polgárháborúból menekült gyermekek itteni tartózkodásának 70. évfordulójáról. Ittlétükre mindkét oldal, tehát az egykori gyermekek és az őket egy időre befogadó komlósi családok is jó szívvel emlékeznek. Éppen ezért egyeztünk meg görög szószólótársammal, Sianoz Tamással, hogy Tótkomlós Barátainak Köre kezdeményezése nyomán, erről az eseményről közösen, emléktábla avatással emlékezünk meg azon a helyen, ahol a görög gyerekeket annak idején fogadták, a tótkomlósi magyar iskola udvarán. Mivel az egykori résztvevőknek már csak egy kis csoportja él, úgy gondolom, hogy az ő részükről ez az utolsó lehetőségek egyike volt a személyes találkozásra. Jó volt látni, hogy a gyerekek leszármazottai és a komlósi családok is nagy érdeklődést tanúsítottak az esemény iránt. Bár a Budapestről érkezett görögök és a helyi családok találkozása részben megható volt, de - mivel érkezett egy görög zeneművész is, végül vidám táncolásba torkollott. Kevés ilyen „nemzetközi” eseményre emlékszem, ahol ennyire bensőséges és baráti hangulatban emlékeztek volna két nemzetiség tagjai egy múltbeli eseményre.