32/2020
Nehéz a parlament, a parlamenti szószóló tevékenységéről írni abban az időszakban, amikor az országgyűlés nyári szünetet tart, és amikor a világjárványnak köszönhetően szlovák rendezvényeket sem rendeznek. Hogy legalább a nyári táborok megtarthatók, ez a hír jó része, de a koronavírus fertőzés elkerülése érdekében ezeknek a nyelvi, néprajzi vagy egyéb programoknak a szervezői sem hívnak meg résztvevőket más községekből vagy városokból, csak a sajátjukból. Ezért nem marad más, mint arról írnom, amiről közvetetten értesülök a hírekből vagy személyes találkozókból.
Minden bizonnyal a legfontosabb hír nekünk, magyarországi szlovákoknak, hogy röviddel a Határon Túli Szlovákok Hivatalának korábbi elnöke, Ján Varšo lemondása után, a Szlovák Köztárság kormánya kinevezte a HTSZH új elnökét, Milan Ján Pilipet. Az ambiciózus új elnök első, interneten közzétett beszédében az intenzív kommunikáció szükségességét hangsúlyozta a külföldön élő szlovákok egyesületeivel, képviselőivel, tehát a külföldön élő szlovákokkal. A kétoldalú kommunikációt a Szlovák Köztársaság új, határon túli szlovákokkal foglalkozó politikai koncepciója alapjának tartja, amelynek létrehozásában a külföldön élő honfitársaknak is részt kellene venniük. A kialakuló állami politika legfontosabb elemeként többek között az oktatást, a szlovák nyelvnek a fiatalabb, már Szlovákia határain kívül született generációk körében való megőrzését emelte ki.
Az új elnök szavai a mi szándékainkkal is összhangban állnak. A mi, már háromszáz éve a történelmi Magyarország, később Csehszlovákia szlováklakta területének határain kívül élő szlovák közösségünk már generációk hosszú sora óta harcol a szlovák nyelv, mint elsődleges kommunikációs eszköz, fennmaradásáért. Sajnos, pont most, amikor az önálló Szlovák Köztársaság már kormányzati szinten is figyelmet fordít a külföldi szlovák világ támogatására, egyre jobban kell összpontosítanunk a szlovák nyelv megőrzésére és átadására a következő generációk számára is. El kell ismerni, hogy Magyarország ehhez az elmúlt évtizedben minden feltételt biztosított, amelyet az ország, ahol kisebbségben élünk, a kormányzó hatalom biztosítani képes. De vannak olyan feltételek is, amelyeket nekünk kellene kialakítanunk, akár az anyanemzet segítségével, amelyek szűkebb és tágabb szlovák közösségünk nyelvével és közös kultúrájával függnek össze. Nos, itt visszajutottam a HTSZH új elnöke gondolatához, éppen ezért mérhetetlenül fontos, hogy a hangunk eljusson az új, külföldön élő szlovákokkal kapcsolatos politika koncepciójának kidolgozóihoz. Akár abban a hangzavarban is, amelyben gyakran leginkább olyan külföldön élő szlovákok csoportjainak hangja hallatszik, amelyek még természetesen, „irodalmi” nyelven beszélnek szlovákul, nyelvtani hibák vagy régies kifejezések nélkül, az adott ország többségi nyelvi környezetéből átvett, újonnan keletkezett alakok összevonása nélkül.
Pilip elnök úrról a sajtóból megtudtuk, hogy a ruszin nemzetiséghez tartozik. Emellett a Szlovákiai Ruszinok Kerekasztala titkára is volt, így bennem viszonylag gyorsan felmerült megérdeklődni a magyarországi ruszinok körében, hogy találkoztak-e már vele korábban. Megtudtam, hogy érdeklődik a heraldika iránt, és publikált is néhány cikket erről a területről a magyarországi ruszinok folyóiratában, a Ruszin Világban is. Természetesen ezek a hírek bennem, úgy is, mint volt történészben, személyes ismeretség nélkül is szimpátiát váltottak ki. Remélem, hogy a lehető leghamarabb lehetőségem lesz az új elnökkel személyesen is találkozni, illetve a magyarországi szlovákok képviselőivel együtt lehetőségünk lesz arra, hogy részletesebben is tájékoztassuk erőfeszítéseinkről, amelyek célja szlovák közösségünk megőrzése.