28/2020

 A parlamenti félév tart, a plenáris ülés témája a jövő évi költségvetés és néhány ezzel kapcsolatos törvény módosítása. Ahogyan arról az utolsó előtti jegyzeteimben írtam, a Magyarországi Nemzetiségek Bizottsága benyújtotta javaslatait a nemzetiségi önkormányzatok és intézményeik finanszírozásának emelésére a jövő évre vonatkozóan. Természetesen tudatában vagyunk a nehézségeknek, amelyek Magyarország gazdaságát a közeljövőben terhelik, de az országos önkormányzatoknak az utóbbi két évben változatlan összegű állami dotációval kellett gazdálkodniuk, ami már egyáltalán nem fedezi az összes kiadást a minimálbér többszöri emelése és az ingyenes étkezésre jogosult tanulók számának növekedése miatt. A jövő évi költségvetés elfogadásáról pénteken szavaz a parlament, tehát akit érdekel kezdeményezéseink 2021-es finanszírozása, valószínűleg jövő héten olvashat róla a Magyar Közlöny online kiadásában (https://magyarkozlony.hu/).
Legutóbbi jegyzeteimben nem tudtam a Szlovák Köztársaság új miniszterelnöke, Igor Matovič magyarországi látogatásáról írni. Időközben azonban a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának elnöke, Boris Kollár is ellátogatott hozzánk. Fontos, hogy mindkét újonnan megválasztott államférfi Magyarországot a második helyre sorolta külföldi látogatásaik sorrendjében, röviddel a Cseh Köztársaság látogatása után. Ez azt jelenti, hogy számukra, és az általuk képviselt szervek számára országunk rendkívül fontos partner. Mivel abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy mind a miniszterelnökök, mind a Parlament elnökeinek tárgyalásán részt vettem, szívesen megosztom néhány benyomásomat ezekről a találkozókról.
Az utóbbi időben, azt követően, hogy Magyarország és Szlovákia kormánya megegyezett abban, hogy hagyják a történelmet történelemnek, és együttműködésük során a jelen közös feladataira fognak összpontosítani, országaink, kormányaink és különböző szerveink kétoldalú együttműködése kibővült és megerősödött. Ez a kétoldalú tárgyalások hangulatában is megmutatkozott. De a hangulat javulása után sem lehetett nem észrevenni, hogy milyen barátságos, nyitott és informális szellemben zajlottak ezek a beszélgetések. Ahogy a miniszterelnökök, úgy a parlament elnökei is egyetértettek a szoros együttműködés szükségességében kétoldalú szinten, valamint a nemzetközi szervezetek keretében. Hangsúlyozták a V4-ek kezdeményezésén belüli és az Európai Unión belüli együttműködés fejlesztésének fontosságát és súlyát. Ennek fontosságát megerősíti például az a tény, hogy a Szlovák Köztársaság a harmadik helyen áll Magyarország kereskedelmi partnerei között. Ami számunkra, magyarországi szlovákok számára rendkívül fontos, a nemzeti kisebbségek témája mindkét ülésen visszhangra talált. Mind a miniszterelnökök, mind a parlamentek elnökei emlékeztettek a két ország közötti együttműködés fontosságára nemzetiségeik fejlesztésének támogatásában identitásuk, nyelvük és kultúrájuk megőrzése érdekében. A tárgyalások során nem kerülték el az olyan érzékeny témákat, mint a Trianoni Békeszerződés Magyarországgal történő aláírásának századik évfordulója a közelmúltban. De még ebben az esetben is egyetértettek abban, hogy bár a történelmi tényeket eltérően értékelhetjük, az együttműködés fontosabb, mint a történelmi eseményekhez való folyamatos visszatérés.
Mint kiderült, mind a szlovák miniszterelnököt, mind a Nemzeti Tanács elnökét érdekli a magyarországi szlovákok kérdése. Az informális találkozón belüli hivatalos program után Matovič úr leült beszélgetni közösségünk képviselőivel, Hollerné Racskó Erzsébettel, a Magyarországi Szlovákok Országos Önkormányzata elnökével, a Magyarországi Szlovákok Szövetsége elnökével, Ruženka Egyedová-Baránekovával, és lehetőségem volt nekem is jelen lenni. A beszélgetés során a jelenlegi erőfeszítéseinkkel kapcsolatos legfontosabb információk mellett emlékeztettem a miniszterelnököt, hogy örömmel olvastam az új kormány programnyilatkozatában a külföldön élő honfitársak támogatásának növelésére irányuló mondatot. Válaszul Matovič úr együttműködésre szólított fel, hogy ez a mondat ne maradjon csak papíron.