36/2020

 Az utolsó jegyzeteimet a tervezett programjaimmal zártam, de sajnos ezek közül egyik sem úgy alakult, ahogy gondoltam. Egy részüket törölték, néhányra pedig én nem tudtam eljutni. Úgyhogy továbbra is elektronikus úton, telefonon és az interneten gyűjtöm az információkat. És természetesen azon kívül, hogy írok a Ľudové noviny-ba, olvasom is a lapot. Az egyik legutóbbi számban egy rövid hírt olvastam arról, hogy fordulat történt a szlovák evangélikusok egykori pesti templomának régóta igényelt épülete ügyében. Augusztus 17-én a kormány rendeletet fogadott el az épület megvásárlásához szükséges pénz biztosításáról az Országos Szlovák Önkormányzat számára. Ez tényleg áttörést jelentő lépés, ha azt vesszük, mennyi ideig dolgoztak rajta mind kormány-, mind pedig önkormányzati szinten. Valószínűleg érdemes áttekinteni az egész folyamatot, hiszen az olvasók nagy része az első lépésekről talán nem tudott, vagy már elfeledkezett róluk.
A jelenlegi Rákóczi úton lévő templomot az evangélikus szlovákok építették a 19. század második felében. Itt szolgált például Bachát Dániel evangélikus püspök és többek között Mikszáth Kálmán itt házasodott. A második világháború alatt a templom épülete jelentősen megrongálódott, ráadásul az evangélikus hívek száma is csökkent a lakosságcsere következtében. Az épület a magyar evangélikus egyházhoz került, amely aztán a múlt század hatvanas éveiben eladta azt az államnak. A templom ezután évtizedeken át a Közlekedési Múzeum kiállítótermeként működött, majd a gazdasági-politikai rendszer változása után privatizálták.
A templomot körülvevő udvaron ezalatt az idő alatt, ahogy ma is, az első budapesti szlovák iskola épületében folyamatosan működött a szlovák evangélikus gyülekezet imaterme. A gyülekezet élére 2002-ben a fiatal és agilis pap, Szpisák Attila került. Az ő kezdeményezésére és az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) javaslatára merült fel az épületnek a szlovák evangélikus gyülekezet, vagy az OSZÖ kezeibe való visszaszolgáltatása. Az ügy a máig létező Szlovák-Magyar Kisebbségi Vegyesbizottság szintjére került. Nemzetiségünk javaslata az volt, hogy az épületet a két kormány vásárolja meg és újítsa fel, és az újjáépítés után pedig adják át kulturális-vallási központ céljára a szlovák nemzetiség számára. Megoldás végül akkor nem született, és bár az ügy a vegyesbizottság ajánlásai között maradt, több, mint tíz évig nem történt semmi. Csak amikor egy hirdetés jelent meg arról, hogy a jelenlegi tulajdonosnak szándékában áll eladni az épületet, vette újra kézbe az ügyet az OSZÖ jelenlegi vezetése. Még három évbe telt, hogy eljussunk oda, hogy egyrészt a vásárlást a magyar kormány finanszírozza és aztán, ahogy az épület közösségünk birtokába kerül, a felújítást a két kormány támogatása fedezze. Ez, az (eddig szóbeli) megállapodás, szimbolikus jelentőségű, mivel bizonyítja, hogy Magyarország és a Szlovák Köztársaság kormánya képes az együttműködésre a magyarországi szlovák nemzetiség érdekében, míg természetesen az épület önmagában is a szlovák (evangélikus) közösség hajdani erejét és népességét reprezentálja a történelmi Magyarország fővárosában.
Tehát most, a Magyar Közlöny 191/2020-as számában, amikor az épület megvásárlására szolgáló keret biztosításáról szóló kormányrendelet megjelent, a Budapesten szlovákok által szlovákoknak épített épület történelmi eposza a végéhez közeledik. Se rövid, se könnyű menet nem lesz, de reméljük, hogy a pesti evangélikus szlovákok templomának felújított épülete, építőik szándékának megfelelően továbbra is a szlovák közösséget fogja szolgálni, és megfelelő infrastrukturális hátteret tud majd biztosítani Budapest központjában egy új intézmény számára, valamint a már létező kulturális létesítményeink munkájához is.