14/2020

 Mostani jegyzetem különbözni fog az eddigiektől. Parlamenti üléseket még tartanak, de témájuk szinte kizárólag a világjárvány elleni védekezés. A bizottságok üléseit - nem csak a miénket - határozatlan időre elhalasztották. Ebből is látszik, hogy rendkívüli időszakot élünk. Hiszem, hogy valamennyi magyar állampolgár, köztük szlovák közösségünk tagjai is fokozott érdeklődéssel követik a híreket, melyek orientálni próbálnak minket. Nem emlékszem, hogy valaha is el szerettem volna önöket tanácsolni a társadalmi eseményeken, a szlovák rendezvényeken való részvételtől, attól, hogy minél többet találkozzanak, hogy keressék a lehetőséget anyanyelvük használatára. De ez a kivételes időszak óvatosságot és felelősséget követel tőlünk. Hiszen amíg nem tudjuk, hol és mikor fertőződhetünk meg az új koronavírussal, addig az egyetlen biztos dolog, ha senkivel sem találkozunk, így senki nem tud minket megfertőzni, és mi sem fertőzünk meg másokat. Tehát mindenki úgy jár el a leghelyesebben, ha társadalmi tevékenységét a szükséges minimumra korlátozza.
Akiknek van lehetősége követni a kormányzati hatóságok lépéseit itthon és Szlovákiában, látják, hogy a két szomszédos ország kormányának reakciói és intézkedései nem azonosak. Ez a tény is megerősíti, hogy a jelenlegi helyzet valóban új, és mindenki keresi módszert a vírus terjedésének lelassítására. Szlovákiában szinte mindenki hord védőmaszkot az arcán, úgy az utcán, mint például egy tv-stúdióban. A buszra és villamosra történő felszállás védőmaszk nélkül tilos. Magyarországon ezt még nem látni, bár egyre hangosabban lehet itt is hallani, hogy jobb használni ezeket maszkokat, mint nem.
Kormányunk, valamint a szlovák kormány nyilatkozataiban leggyakrabban azt halljuk, hogy a legveszélyeztetettebbek az időskorúak. Ezért mindkét kormány arra kéri őket, hogy kivétel nélkül maradjanak otthon és ne menjenek sehova. Hozzátenném, hogy közös feladatunk az, hogy segítsünk nekik otthon maradni. Próbáljuk meg biztosítani számukra a szükséges bevásárlásokat, vagy ellátni őket a szükséges gyógyszerekkel. Mindez persze nem elég, hiszen az ember, aki egyedül van, igényli a beszélgetést is, hogy valaki érdeklődjön az érzései, gondolatai és a problémái felől. Tehát próbáljunk még időt szánni arra, hogy beszélgessünk idősebb családtagjainkkal, valamint barátainkkal, ismerősökkel, szomszédokkal, akik egyedül élnek. Fordítsunk rájuk nagyobb figyelmet, mint máskor.
Mindannyian érezzük azt is, hogy az élet valahogy lelassult. A hivatalok, munkahelyek korlátozottan működnek. Az Országos Szlovák Önkormányzat hivatala, ahogy a Ľudové noviny szerkesztősége is, távmunkában dolgozik, tehát előfordulhat, hogy nem reagálnak olyan gyorsan a kérdésekre, kérésekre, mint ahogy elvárnák tőlük. De az élet így sem áll meg. Különböző szervezetek vagy önkormányzatok több tagja is azzal fordult hozzám, hogy mi lesz az ezévi támogatásokkal, hogyan lehet felhasználni őket. A támogató szervezetek, mint a Miniszterelnökség, a Bethlen Gábor Alapkezelő, vagy a Határon Túli Szlovákok Hivatala tevékenységük korlátozottsága ellenére is reagálnak a helyzetre és internetes oldalaikon informálják az összes támogatott szervezetet arról, hogyan kell a következő hónapokban eljárni. Kövessék ezeket a híreket, hogy nehogy későn vegyék észre a problémákat a programok későbbi szervezése során, illetve az idei támogatások elszámolásakor. Hiszem, hogy még akkor is, ha rendezvényeink eltolódnak, nem maradnak el egyszer s mindenkorra, és néhány hét vagy hónap után újra találkozhatunk. Addig is, lehetőségünk van átérezni e társadalmi események fontosságát mind személyes, mind szlovák közösségünk életében.