Paulik Antal
parlamenti szlovák nemzetiségi szószóló

Jegyzetek a Kulturális bizottság, valamint a Magyarországi nemzetiségek bizottságának üléséről

2021.11.02.

Jegyzetek a Kulturális bizottság, valamint a Magyarországi nemzetiségek bizottságának üléséről

Paulik Antal: - Az elmúlt két hét során a parlament plenáris ülésén az általános vita keretében a 2020-as év költségvetésének teljesítéséről szóló törvényt vettük át, ahol a Magyarországi nemzetiségek bizottsága álláspontját a bizottság elnöke képviselte. A törvényjavaslatot az október 18-ai ülésünkön vitattuk meg. A Nemzetiségek bizottsága október 26-án is ülésezett, szintén aznap vettem részt az Országgyűlés Kulturális Bizottságának ülésén is, amelynek szintén a tagja vagyok.

A Kulturális Bizottság is megvitatta a készülőben lévő 2020-as év költségvetésének teljesítéséről szóló törvényt, ezen felül pedig meghallgattuk az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára főigazgatójának és az oktatásért felelős ombudsman éves jelentését. Az előbbi esetben nemzetiségi szempontból érdekes volt az arról szóló beszámolót hallgatni, hogy milyen a környező országok hasonló intézményeivel való együttműködés, köztük a szlovák Nemzeti Emlékezet Intézetével. Kissé meglepett, hogy ezek az archívumok számos olyan dokumentumot cserélnek ki, amelyek közvetlenül a másik országot, vagy a másik ország állampolgárait érintik.

Érdekes volt az oktatási ügyekkel foglalkozó ombudsman jelentése is, amelyben a 2020-as évi tevékenységét mutatta be, tehát azét az évét, amikor az általános- és középiskolák, ahogy az egyetemek is, távoktatásban működtek, tehát a tanulóknak és hallgatóknak a digitális oktatás nehézségeivel kellett megküzdeniük. Az ombudsman a tanulók, szülők, illetve akár a tanárok kezdeményezésére főként a digitális oktatás hátterét vizsgálta, hogy minden diák számára biztosítva volt-e mindig mindenhol az olyan szintű tudás megszerzésének a lehetősége, amely a huszonegyedik században elvárható. Nem lepett minket meg, hogy több olyan jelzést is kapott, mely szerint a kormánynak a világjárvány okozta változásokkal összefüggő aránylag rugalmas reakciói ellenére sem érezte minden tanuló vagy hallgató úgy, hogy megkapja a tanulmányai folytatásához szükséges megfelelő segítséget. Mint mondta, a legnagyobb nehézségeket azok a diákok élték át, akik sajátos iskolai nevelést igényelnek, és az ő szüleik. Viszont cáfolta azt az általános vélekedést, hogy a falvakban rosszabb volt a digitális oktatás helyzete, mint a városokban. A tanároknak, de a kisebb települések önkormányzatainak is köszönhetően, általában véve sikerült megbirkózni a pandémia kihívásával az ország kevésbé fejlett részein is.

A Nemzetiségek bizottságában meghallgattuk a nemzetiségi jogokért felelős ombudsman asszony jelentését. Az ő jelentéséből a nemzetiségi nevek általánosságban és hivatalos dokumentumokon való használatára vonatkozó állásfoglalását emelném ki. Ami minket, tehát a bizottság összes tagját meglepett, az a nemzetiségi névvel kiadott személyi okmányok alacsony száma. Mint tudjuk, lehetőségünk van olyan személyi igazolványt és útlevelet igényelni, amelyen a nevünk nemzetiségi nyelven is szerepel. A magyarországi szlovákok számára az egész országban két ilyen személyi igazolványt adtak ki, amelyek közül az egyik az enyém. Bár igaz, hogy az aránylag részletes jogszabályi háttér ellenére sem könnyű ilyen dokumentumhoz jutni, de ez a szám így is nagyon alacsony. Ezért szeretném felhívni - elsősorban a Békés megyei fiatal szlovákok figyelmét arra, hogy most, rövid időn belül igényeljenek ilyen igazolványt, mert én a kétnyelvű személyi igazolványomat éppen Békéscsabán harcoltam ki október 8-án. Ezért, vélhetően, ilyen rövid időn belül bizonyára nem felejtik el a módszert, amellyel ezt az új típusú okmányt kell kitölteni.

A másik kérdés, amelyet az ombudsman asszony széleskörűen elénk tárt, a közszolgálati médiához - televíziós és rádiós adáshoz nemzetiségi nyelven való hozzáférés. Itt sem vagyunk annyira a figyelem központjában, merthogy például a szlovák rádiósugárzáshoz való hozzáférést az illetékes hatóságok azzal az érveléssel korlátozták, hogy nem érzik az érdeklődést a hallgatók részéről. Annak ellenére, hogy jogunk van a nemzetiségi műsorszolgáltatáshoz, nem látják, hogy hallgatnánk vagy néznénk őket.

A nemzetiségi jogok csak addig érvényesek ránk nézve, amíg fontosnak tartjuk őket, és kihasználjuk az összes lehetőséget az érvényesítésükre. Hiszen, ha a hivatalok nem tudnak arról, hogy szlovákok még mindig léteznek, és bizonyos igényeket támasztanak feléjük, akkor ne csodálkozzunk, azon, ha egyéb esetekben is elfeledkeznek rólunk.

Anton Paulik

Vissza